Minden csecsemő életében van olyan időszak, amikor egyfolytában csak sír, és ez főleg azért van így, mert ez az egyetlen módja annak, hogy közölje a szükségleteit. A kisbabád nyilván nem tudja azt mondani, hogy „Rettenetesen éhes vagyok!“, „Azonnal ki akarok szállni ebből a szörnyű gyerekülésből!“ vagy „Ez a címke a trikómon az őrületbe kerget!“. Ezért csak egyszerűen elkezd sírni. Ez a módszere arra, hogy közölje veled: „Anyu, szükségem van Rád!“
Ha nem segítenek az ösztönök, következnek a már bevált tanácsok
Ha sír a kicsi, a tested azonnal az anyai hormon, a prolaktin szintjének megemelkedésével reagál, amely arra késztet, hogy a babát a kezedbe fogd, és megadd neki a szükségleteit. A pici megnyugtatásának képessége tehát már természettől adódóan a tiéd, és ha ez nem sikerül rögtön az első alkalommal, nem szabad személyes kudarcként felfogni. A baba rossz hangulata határozottan nem a szülői képességeidet tükrözi. A kisgyerekek gyakran minden ok nélkül is sírnak.
Mit tegyünk, ha minden rendben van (a baba pihent, evett és át van pelenkázva), mégsem hagyja abba a zokogást? Először is, ne gondolj mindjárt a legrosszabbra. Sok módja van annak, hogyan nyugtasd meg, és nyerj egy kis békességet mindkettőtöknek.
